A rozmaring semmihez nem hasonlítható illatos fűszernövény. Ihatjuk teaként, vagy tehetjük a fürdővízbe, nyugtató, lazító hatása van. Használják a gasztronómiában is.
Ha megérzem az illatát, gyermekkori élmények jutnak eszembe. Ha lakodalomba voltunk hivatalosak – mert így mondták, lakodalomba vagyunk hivatalosak -, a vendéglátók rozmaringos kitűzővel (és lakodalmas kaláccsal) kedveskedtek a vendégeknek. Szorgos kezek, – hogy még csinosabb legyen, – a rozmaringot kicsi masnival látták el, a nagy esemény előtt néhány nappal, ezzel kezdetét vette az esküvői készülődés. Ez az illat áthatott aztán mindent, a termet, ahol a vacsora volt, a ruhánkat, még a kalácsot is. Ez olyan lakodalmas illat volt…
Ez a növény a hűséget jelképezte, ezért a menyasszony koszorújába is fűztek belőle és a vőlegény zakójára is tűztek egy kis ágacskát…
A napokban találtam rá erre a receptre (itt). Sem trüffelt, sem rozmaringos ízesítésű csokit nem készítettem még, akkor itt az ideje, hogy ezt is kipróbáljam. Kicsit változtattam rajta, mert a babérlevelet kihagytam belőle.
A végeredmény egy nagyon finom lágy, olvadós, különleges ízvilágú krém, vagyis trüffel lett.
Eredeti recept : (itt)
Hozzávalók: