Anyák napja. Emlékszem – évekkel ezelőtt – mikor még a gyerekeim kicsik voltak, milyen boldog izgalommal, titkolózva készültek az anyák napi ünnepségre. Csillogó szemmel, boldog mosollyal az arcukon mondták a verset. Én pedig összeszorult torokkal, párás szemmel hallgattam. Hogy ki ne csorduljon a könnyem, kis bátorításért a férjem tekintetét kerestem a hátsó sorokban. Ott ácsorgott, kicsit kirekesztve, kicsit elveszetten, hasonlóan más apukákhoz. Akkor arra gondoltam, hogy ez miért is nem a Szülők napja? Hiszen ő is boldog izgalommal várta a gyermekek születését. Aggódott mikor betegek voltak. Büszke volt a sikereikre és türelmesen vigasztalta, bátorította őket, ha a siker elmaradt. Fáradhatatlanul sietett értük az óvodába, iskolába. Vitte őket játszótérre és labdázott velük vagy azonosulva a gyermeki lélekkel, elmélyülten, belefeledkezve várat építettek a homokozóban…
Sok év elteltével most is úgy gondolom, legyen ez a Szülők napja. Vagy legalább is más országokhoz hasonlóan, legyen Szülők napja is…
Guinness fagyi recept már van a blogon, most bonbont készítettem ezzel az ízesítéssel. A fűszeres, kicsit karamelles, lágy, kesernyés utóízű krém nagy sikert aratott.
Ezután a díszítést készítem el. A fehér csokit felolvasztom, temperálom. Belekeverem a fahéjat. Habzsákba vagy ennek megfelelő „célszerszámba” töltöm és tetszőleges, véletlenszerű mintát „rajzolok” vele a bonbonforma mélyedéseibe. Néhány percre (a csoki dermedéséig) hűtőbe teszem.
Végül a burokhoz az étcsokoládét felolvasztom, temperálom, és polikarbonátformába öntöm.
