A Tihanyi Levendula Fesztiválon többek között vásároltam levendulamézet is. Sokkal-sokkal finomabb, kifinomultabb ízvilágú, mint az a méz, amelyet levendula virággal ízesítenek. Ugyan is ezt a mézet a méhek a levendula virágáról gyűjtik. Már akkor tudtam, hogy ebből bonbont fogok készíteni. Mert ez a méz, ez csodás ízű volt. Azt gondoltam, hogy most, talán most, hátha… Bár tudom, hogy trendi, de többszöri próbálkozás után sem sikerült megszeretnem a levendulás sütit, szörpöt vagy a fagyit. Mindig azt éreztem, hogy egy kicsivel több levendulás „fürdővíz” került az édességbe. Egyszer, egyetlen egyszer a Rózsavölgyitől vettem egy táblás levendulás csokit, na, az igen…
A krémbe rejtettem ezt a csodás nedűt. Nem bántam meg, mert nagyon finom, harmonikus ízt kaptam…
Végül, a burokhoz a csokit felolvasztom, temperálom és bonbonformába öntöm.
