A fagyi, süti vagy bonbon készítésnél kell egy apróság, ami inspirál és máris összeállt a kép, megvan az ötlet. Megszervezem a napom, sürgök-forgok, keverem a süti tésztáját, temperálom a csokit vagy éppen fagyasztom a fagyit. Ez eddig rendben van. Majd jön a nagy pillanat, a fotózás. Ez már nem olyan egyszerű. Mert általában mire elkészülök, este van és nem jók a fények. A hozzáértők azt mondják, hogy természetes fénynél fotózzak, akkor nem tudom elrontani. Igen, én hiszek nekik és próbálkozom is, kisebb-nagyobb sikerrel. De a fagyi, na, az végképp kifog rajtam. Bárhogy előkészülök és gyorsan kattintok, ez a jeges csoda olvad. Most is ez történt… Pedig remekül nézett ki, míg ki nem vittem a napra. Lehet, hogy a fagyira nem igaz a profi fotósok segítő ötlete? Nem magyarázkodom tovább, inkább írom a receptet… Mert a fagyi nagyon finom volt. Lágy, krémes, a nektarin íze harmonikusan illeszkedett a joghurt savanykás ízéhez, amit a levenduláról gyűjtött méz koronázott meg…
