A napokban egy különleges lekvár receptjét kaptam Petrik Adrientől, A hideg szóda élvezete c. könyv írójától (itt). Vagyis kaptunk, mind az ötszázan (igen, 500-an), akik csatlakoztunk az oldalhoz (itt), így naponta kaptunk hírt a könyvről és közösen vártuk, hogy megjelenjen, kézbe vehessük, olvashassuk.
A szerzőnek korábban megjelent másik két könyvét – A másik kert (itt) és az Asszony és háza (itt) – címűt is olvastam. Nagyon sokat tanultam, okultam ezekből a könyvekből. Az élethelyzeteket, melyekről ír, magam is átéltem, átélem ma is, de a könyv (könyvek) elolvasása után, valahogy minden a helyére került. Nem aggódom már, ha azt látom, hogy a vendégeink (persze nem mindenki), helytelenítik, hogy beengedjük a kutyát a házba, sőt családtagnak tekintjük. Végül is a kutya lakik itt… Normálisnak tartom azt is, hogy nálunk a divatos szabadtéri bútorok helyett, magunk barkácsolta masszív, fa, erdei asztal áll a grillező mellett… Petrik Adrien gondolatai megerősítenek abban, hogy nem kell “úgy” tennem, hiszen így is lehet… A hideg szóda élvezete c. könyvben az a rész ragadott meg legjobban, amelyben a felnőtt gyerekek elengedéséről ill. el nem engedéséről ír. Néha könnyes lett a szemem, néha felnevettem, mert én is pont ebben az élethelyzetben vagyok… Most már kicsit távolabbról szemlélem őket. Kevésbe aggódó lélekkel figyelem döntéseiket. Hiszen szépek, okosak tehetségesek… Mi kell még? Mi szülők pedig tudjuk, hogy a hintát meglöktük, és bizonyos távolságtartással nézhetjük csak, hogyan tartják lendületben azt…
No, de vissza az eredeti szándékhoz, a kesernyés, kissé fűszeres, neonszínű lekvárhoz, melyet újragondoltam és mákos fehér csoki burokba rejtettem.
Amint a receptet elolvastam, mentem is, bevásároltam hozzá és elkészítettem a csodás lekvárt, amit aztán ettük kenyérre és kalácsra kenve. Pillanatokon belül, a család kedvence lett.
A lekvár:
Hozzávalók és elkészítés:
Négy kifacsart citromot kockázva főzni 20 percig. Ezután leöntöm a főzővizet. Beleteszek négy nagy narancsot szeletelve, héja nélkül és 20 percig főzöm (közben kevergetem). Beledobom a fűszereket
(4 szem kardamom, 4 szem szegfűbors, 1 teás kanál kurkumát) Pár percig még főzöm (lassú tűzön) és kiveszem az összes fűszert belőle. Összeturmixolom. Adok hozzá még két citrom levét és annyi cukrot amennyire édesnek szeretném. Végül két zselatin lapot is beleteszek, elkeverem, üvegekbe teszem.
Három kis üveggel lett ebből a mennyiségből.
Akkor most jöjjön a bonbon: 24 db
Hozzávalók: Krém
- Három és fél ev. kan. lekvár (a fent említettből)
- 7 dkg fehér csoki
- 0,5 dl tejszín
- 1 dkg puha vaj
- 30 dkg fehér csoki
- 3 gr kakaóvaj por
- 2 teás kan. mák
.
Piroska! Köszönöm a kedves szavakat. Várlak máskor is!
Nagyon szépek a bon-bonjaid. Én is készülök ebben az évben rá, hogy megpróbálkozom vele. Tőled majd tanulok addig.
Kedves Györgyi! Kipécéztelek!!! :-DNézz be hozzám a blogra és játssz, ha van kedved! 😀
Kedves Györgyi, szeretném a csokis finomságok mellett te is elárulnál magadról pár dolgot! Ha van kedved hozzá nézz be hozzám, egy kis játék vár rád is! 🙂