Isler

Fotó: Vad Enikő

Emlékszem, kislány koromban milyen sokáig nézegettem vágyakozva a kávézó (akkor még cukrászdának nevezték) üvegpultjában ezt a számomra nagyon kívánatos sütit. Megindította a fantáziámat a finom csoki bevonat az omlós tésztán és ráadásul úgy informáltak a „hozzáértők”, hogy ennek koronájaként mindez a legfinomabb édes lekvárral van töltve. Nem igazán tudtam eldönteni, hogy süti vagy keksz, vagy kicsi tortácska. Ettől még jobban érdekelt és még inkább kíváncsivá tett. Gyűjtögettem a kicsi zsebpénzemet. Nagyon nehezen, de egyszer csak megvolt a pénz és megvehettem az áhított sütit. Gyorsan megszabadítottam a csomagolásától és nagy élvezettel beleharaptam. Utána sokáig nem akartam islert enni…

Mostanában azt látom, hogy a kávézókban ismét megjelent a kávé és a tea mellé kínált kekszek között, az isler. Többféle változatban kínálják. Van, ahol a lekvár helyett habos krémmel töltik, mások a csoki bevonatot kávés bevonatra cserélik…

Én is elkészítettem a magam változatát. Narancszselével kevert baracklekvárral töltöttem. Csokival vontam be, amit szándékosan nem simítottam tökéletesre, ezzel is jelezve (meg azért is, mert tetszik ez a rusztikus felület), hogy házi islert kínálok. De, ha ez még nem lenne elég nyilvánvaló, egy „home made” keksznyomdával megerősítettem ezt a szándékomat…

Az ötlet forrása.

Hozzávalók:

• 30 dkg liszt
• 20 dkg vaj (nálam laktózmentes)
• 10 dkg porcukor
• 1 tojássárgája
• csipet só
• 15 dkg étcsokoládé + 5 dkg vaj (nálam laktózmentes)
• 7-8 evőkanál sárgabaracklekvár
• 1 teás kanál narancslekvár (ez inkább zselé volt)

Készítés:

A cukrot, a lisztet a csipet sóval összekeverjük, hideg kézzel belemorzsoljuk a vajat. Hozzáadjuk a tojássárgáját és gyors mozdulatokkal sima tésztát gyúrunk belőle. Cipó alakúra formázzuk, fóliába csomagoljuk és legalább fél órára hűtőbe tesszük.

Majd a tésztát lisztezett deszkán 3-5 mm vékonyra nyújtjuk és egy kiszúró vagy egy pohár segítségével köröket szúrunk ki belőle. Én 7 cm átmérőjű pohárral szúrtam ki, de lehet kisebb vagy nagyobb átmérőjűt készíteni.

A sütőt 180 C°-ra előmelegítjük. A tepsit fedjük sütőpapírral. A kiszúrt korongok felét helyezzük a sütőpapírral fedett tepsibe, a számszerinti másik felét pedig keksznyomdával díszítsük ki. Természetesen ezt el is lehet hagyni. De, ha ezt az utat választjuk, akkor ügyeljünk arra, hogy minden sima keksznek legyen nyomdázott párja. Ezeket is helyezzük a tepsibe. Süssük 180 C°-on 15 percig. Ezután, helyezzük egy rácsra és hagyjuk, hogy kihűljenek.

A csokit és a vajat csokiolvasztó gépben (lehet mikróban vagy víz-gőz fölött is) megolvasztjuk. A kihűlt sima (nem nyomdázott) kekszen egy evőkanálnyit elsimítunk az olvasztott csokiból. Tegyük hűvös helyre, míg a csoki megszilárdul.

A baracklekvárt és a narancslekvárt egy kislábasban kicsi láng fölött állandó keverés mellett megmelegítjük. Félretesszük, hagyjuk kihűlni.

Végül, a csokoládés és a nyomdázott kekszeket összetöltjük a lakvárral.

Legfinomabb, ha néhány napot hagyjuk állni. Ez a tulajdonsága miatt is az isler lehet az ünnepi sütik egyike.