A fagyi, süti vagy bonbon készítésnél kell egy apróság, ami inspirál és máris összeállt a kép, megvan az ötlet. Megszervezem a napom, sürgök-forgok, keverem a süti tésztáját, temperálom a csokit vagy éppen fagyasztom a fagyit. Ez eddig rendben van. Majd jön a nagy pillanat, a fotózás. Ez már nem olyan egyszerű. Mert általában mire elkészülök, este van és nem jók a fények. A hozzáértők azt mondják, hogy természetes fénynél fotózzak, akkor nem tudom elrontani. Igen, én hiszek nekik és próbálkozom is, kisebb-nagyobb sikerrel. De a fagyi, na, az végképp kifog rajtam. Bárhogy előkészülök és gyorsan kattintok, ez a jeges csoda olvad. Most is ez történt… Pedig remekül nézett ki, míg ki nem vittem a napra. Lehet, hogy a fagyira nem igaz a profi fotósok segítő ötlete? Nem magyarázkodom tovább, inkább írom a receptet… Mert a fagyi nagyon finom volt. Lágy, krémes, a nektarin íze harmonikusan illeszkedett a joghurt savanykás ízéhez, amit a levenduláról gyűjtött méz koronázott meg…
Hozzávalók:
- 360 g jó érett, hámozott nektarin
- 4 ev. kan levendulaméz
- 250 ml joghurt (nálam laktózmentes)
- 400 ml tejszín (nálam laktózmentes)
- 1 cs. vaníliás cukor
- 2 ev. kan kristálycukor
- csipet só
- 100 g reszelt étcsokoládé (opcionális)
Készítés:
- A barackot megmosom, meghámozom, magjától megszabadítom. Megmérem, és 100 g-ot kiveszek belőle és apróra vágom.
- A megmaradt 260 g nektarint botmixerrel pépesítem.
- A tejszín kivételével az összes hozzávalót összekeverem a pépesített és a darabolt barackkal.
- A tejszínt nem túl kemény habbá verem és hozzáadom a gyümölcsös krémhez.
- Fagylaltkészítő gépbe töltöm és az előírásnak megfelelően kifagyasztom.
- Végül, zárható műanyag dobozba kanalazom és óvatosan beleforgatom a reszelt étcsokoládét. (természetesen csoki nélkül is kiváló)
- Fogyasztásig mélyhűtőben tárolom.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: